Kohári Zoltán elkötelezett versenyző, aki idáig is sokat áldozott már a sebesség oltárán. Az idén sem volt ez másképp, a Tomracing Motorsport Team pilótája ugyanis mert nagyot álmodni, és hadrendbe állította Közép-Európa egyik legerősebb, leggyorsabb versenyautóját, a Predatort.
Évértékelés gyanánt megkérdeztük Zolit, mit gondol az elmúlt időszakról:
Új autó, új feladatok. Végére értetek már a Predator fejlesztésének, vagy jócskán akad még tennivaló?
Sosem lesz vége, de határozottan hasznos volt a mögöttünk hagyott év. Látjuk, miben kell fejlődnünk, hogy merre kell tovább haladnunk. Nagyon sokat tanultunk ebben az évben, és szerintem ezt jövőre kamatoztatni is tudjuk majd!
Hogy értékelnéd, hova helyeznéd a mögöttünk hagyott versenyévet?
Amit pozitívumnak mondanék, hogy az autó minden versenyen üzemképes volt, nem romlott el. Semmilyen műszaki hiba nem hátráltatott bennünket, ami viszont negatívum, hogy nem haladtunk olyan gyorsasággal a projektben, mint ahogy szerettünk volna. Viszont a lassabb fejlődésnek is megvolt a maga haszna, hiszen rengeteg tapasztalatot gyűjtöttünk!
Idén még minden az előrelépésről, a szintugrásról szólt. Milyen elvárásokat támasztasz magaddal kapcsolatban jövőre?
Természetesen szeretnénk jól szerepelni ott, ahol éppen szerepelünk, de kőbe vésett elvárásaink nincsenek, és nem is lesznek. Én szeretném magam jól érezni a volán mögött, az autóval kapcsolatban pedig a lehetőség szerinti hibátlan működés a támasztott követelmény!
A hazai bajnokság kerül prioritásba, vagy a nemzetközi kihívás lesz a hangsúlyosabb?
Ez legfőképp a támogatói háttéren múlik majd, ami pluszt kapok, azt szeretném beépíteni, ha esetleg máshogy alakul, akkor a saját tempómban fogok továbbépítkezni, ahogy eddig is tettem. Visszatérve a kérdésedre, mindenhol jó versenyezni, de természetesen a nemzetközi szint egy komolyabb kihívást jelent. Jobbak a pályák adottságai, nagyobb adrenalint, élményt nyújt a száguldás ilyen körülmények között, ezért szeretnék majd külföldi futamokon is rajthoz állni – meglátjuk, hogy sikerül a dolog. Idén is terveztük már ezt, de mégsem mentünk, mert nem éreztem, hogy kellő összhangban lennék a versenygéppel. Most már azt gondolom, ilyen probléma nem lesz, a beállításokkal is az optimális szint felé közelítünk. A szezon végén futott időkben már voltak bíztató jelek, így remélem, jövőre jönnek az eredmények is!
Végezetül, hogyan tartja formában magát egy drag pilóta a téli szünet, a kieső időszak alatt?
Úgy, hogy álmodozik arról, mikor ülhet autóba… (nevet) A viccet félretéve, valamelyik nap tényleg azt álmodtam, hogy mennyire szeretnék már újból pályán lenni. Legfőképp a reakcióidőm igyekszem karbantartani, fejleszteni, hisz versenyek, győzelmek múlhatnak rajta. És mint tudjuk, ez az egyik, ha nem a legfontosabb eleme a drag versenyzésnek!
Képek: BIROSAG / Biró Róbert
