Teleki Armond – „Szimulátorból FORMAAUTÓBA. Ez a célom!”

Teleki Armond – „Szimulátorból FORMAAUTÓBA. Ez a célom!”

MEGOSZTÁS

Minél inkább haladunk előre az időben, annál jobban fejlődik a technológia és mosódik el az egykoron még szinte megugorhatatlan klasszikus határvonal a szimulátoros és a valódi versenyzés között. Egyre több tehetséges fiatal tűnik fel, viszont a szimulátor árnyékából csak kevesen képesek kilépni.

Az okok általában gazdasági eredetűek, de sokszor visszavezethetők a bátorság, csibészség, vagányság hiányára is, amelyek jobb esetben mind-mind egy autóversenyző eszköztárának alapelemei kell, hogy legyenek. Rövid ismertség és egyetlen interjú után is bátran kijelenthető: Teleki Armond rendelkezik ezekkel.

Kérlek, mutasd be magad pár szóban, mit érdemes rólad tudni, honnan jössz, hová igyekszel…

Budapesten születtem, 18 esztendős vagyok, és bár a mostani „modern” fiatalságot gyarapítom, a régimódi nevelésemnek hála nem osztom azokat az „értékeket”, amiket a korosztályom. Nem járok bulizni, nincsenek kilengéseim, csak vágyaim, terveim vannak, na meg remélem, hogy kellő erőm, és akaratom. Imádom a Forma-1-et, céltudatos vagyok, hiszek abban, hogy ha az ember meghatároz magának egy célt, és hajlandó érte eleget dolgozni, akkor elérheti azt. Esetemben ez a formula autózás valamelyik osztálya!

Hogyan csapott meg az autósport szele, honnan jött a szimulátorozás ötlete?

Mindig is szerettem és követtem a Forma-1-et, de sokáig ez csak, mint szórakozás volt jelen az életemben. A szimulátorozással úgy találkoztam, hogy 2020-ban édesapámtól ajándékba megkaptam a Project Cars 2-őt, amelyben több formaautós sorozatba is bele lehet kóstolni. Ezeket próbálgatva tetszettek meg a formaautók és kezdett foglalkoztatni a dolog, hogy a lehetőségeimhez mérten, ha csak az online térben is, de versenyeznem kellene. Bereznay Dániel e-sportoló videóit nézegetve határoztam el, hogy a Forma-1 hivatalos platformján keresztül magam is belépek egy e-sport csapatba. Először mindezt csak hazai szinten, egy országos bajnokság keretei között űztem, aztán később, a fejlődésemnek és az eredményeimnek köszönhetően a legnevesebb nemzetközi istállóknál folytathattam.

Mikor fogalmazódott meg benned, hogy a virtuális világ már kevés, és váltani akarsz, ki akarod magad próbálni valóságos körülmények között?

Viccesen azt mondanám, amikor rájöttem, hogy nem is vagyok én olyan béna! (nevet) Komolyra fordítva a szót, ez évek alatt kristályosodott ki bennem. Amikor a hazai bajnokságban a FuturEsportSnál elkezdtem versenyezni, akkor három fordulóval kevesebbet teljesítettem a szezonból, mint a sokkal rutinosabb csapattársam, mégis csak két ponttal maradtam el tőle az összetettben. Újoncként dobogót szereztem, gyakran a top5-ben mentem, mindezt úgy, hogy csak egy rettentően kezdetleges technika (kormány + gép, a szerk.) állt a rendelkezésemre. A sikeren felbuzdulva gyorsan szintet ugrottam, és nemzetközi porondon folytattam tovább: előbb öt versenyre az AOR-hoz szegődtem, ahol Szingapúrban második helyre kvalifikáltam, majd következett a PSGL. Itt az első szezonomban néhány pontszerzésen kívül nem tudtam komolyabb eredményt produkálni, azonban a másodikban már két egymást követő versenyen is harmadikként végeztem. Volt olyan, amikor az utolsó helyről indulva jutottam el a dobogó legalsó fokáig. Büszke vagyok rá, hogy Paul Ricardon például egykörös tempó tekintetében már sikerült bekerülnöm a világranglista szűk elitjébe, ahol a gyenge kormányom ellenére is rendkívül közel voltam Bereznay Danihoz. Ezeken a szinteken már mindenkinek több milliós felszerelése, bivalyerős gépe van, én viszont észszerűbbnek tartom, ha nem egy FANATEC szettbe és egy atomreaktor erejével rendelkező számítógépbe ölöm bele az anyagi forrásokat, hanem sokkal inkább egy valós karrier lehetőségébe. Ezek összessége ültette el bennem a gondolat csíráját, hogy lehetne ezt magasabb fokozatba kapcsolva is csinálni…

Hogyan tervezed mindennek a megvalósítását?

Azt gondolom, hogy a legfontosabb lépés a tudatosság. Noha egy ideje tekergetem már a kormányt, a valóságos versenyzés világa és viszonyai teljességgel idegenek nekem. Éppen ezért nem szégyen segítséget kérni olyan szakembertől, aki már jóideje ennek a körforgásnak a része. Ezen a ponton jött képbe Ördögh Miklós „Mixi” legendás rallyversenyző, akinek az ajánlására édesapámmal megkerestük Tóth Krisztián Márk sportújságírót, lenne-e kedve vállalni a menedzsmentem.

Krisztián nagy örömömre igent mondott, így a színfalak mögött már egy hónapja zajlik a közös munka. Az elsődleges terveink között szerepel, hogy a szakmai vonal felfuttatása mellett láthatóvá tegyük a nevem a közösségi médiatérben és a különböző keresőmotorokban. Ez természetesen nem megy máról-holnapra, de ha megvalósult és közben a pályán is megállom a helyem, akkor jöhet a munka kőkemény része, vagyis a kezünkben lévő portfólióval és vízióval egy olyan támogatót találni, aki azonosulni tud a céljainkkal.

Milyen úton indulsz el, mik lesznek a kezdeti lépések? Mi lehet a plafon?

Kezdeti lépésként konzultáltunk Volentér Balázs formaautós bajnokkal, akinek javaslatára egy gokartos felmérő teszttel fogjuk letapogatni, hogyan érzem magam és mire is vagyok képes a valódi aszfalton. A tervek szerint gyakorlás gyakorlást követ majd, ugyanakkor bajnokságban valószínűleg nem fogok indulni, mert azt a pénzmagot inkább egy formaautós tesztbe szeretnénk befektetni. Ezen a téren is tapogatóztunk már… Egyelőre nagyon messzire nem szeretnék kitekinteni, mindig csak a következő feladatra koncentrálok: ilyen lesz a következő héten aktuális gokartos üléspozíció állítás, valamint ismerkedés azzal a csapattal, akikkel majd remélhetőleg hamarosan pályára gurulhatok. Ezenkívül a Balaton Park Circuitra is kilátogatok, ahol a FIA CEZ F4 küzdelmeit tekintem meg testközelből. Ez utóbbit izgatottan várom, hiszen jómagam is egy hasonló osztályba szeretnék eljutni. Remek tapasztalat lesz szembesülni azzal, hogyan épül fel egy versenyhétvége, hogyan készül fel egy hús-vér pilóta egy nemzetközi sorozatban a menetek előtt. Hogy aztán onnan hova tovább? Érdemes a realitás talaján megmaradni, de ettől függetlenül álmodni kell, sőt, kötelező… (kacsint)

Konkrét célt nem vizionálok magam elé, de nálam sokkal okosabbak azt mondták: “Célozd meg a Holdat! Még ha elhibázod is, a csillagok közt landolsz!” – ez az ars poeticám.

NINCS HOZZÁSZÓLÁS

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ