Julien Ingrassia felidézi Ogier finnországi balesetét

Julien Ingrassia felidézi Ogier finnországi balesetét

MEGOSZTÁS
Sébastien Ogier (FRA), Julien Ingrassia (FRA) Of team TOYOTA GAZOO RACING WRT seen during the World Rally Championship in Jyvasküla, Finland on 30.07.2026 // Jaanus Ree / Red Bull Content Pool // SI202607300632 // Usage for editorial use only //

A nyolcszoros világbajnok a SPIN, The Rally Pod műsorában beszélt egyszeri WRC-visszatéréséről.

Julien Ingrassia beszélt arról a pillanatról, amikor Sébastien Ogier-val kiestek a Secto Rally Finland versenyből. Bevallotta, hogy a legrosszabbtól tartott, amikor a Toyota GR Yaris Rally1 közel 100 mérföld/órás, vagyis körülbelül 160 km/h-s sebességgel a fák felé tartott.

A SPIN, The Rally Pod rendkívüli adásában a nyolcszoros világbajnok részletesen mesél az érzelmi hullámvasútról: kezdve attól a szombat esti telefonhívástól, amelyben felkérték, hogy legyen Ogier navigátora, egészen addig a különleges telefonbeszélgetésig, amelyre a verseny éléről történt kiesésük utáni reggelen került sor.

Ogier és Ingrassia 20 másodperces előnnyel vezette a versenyt, amikor nekivágtak a Västilä gyorsasági szakasznak, a szombati nap utolsó előtti próbájának.

Miközben igyekeztek megtartani előnyüket Toyota-csapattársuk, Sami Pajari előtt, mindössze három kanyarral a gyorsasági célja előtt letértek az útról.

Ogiert helikopterrel a tamperei kórházba szállították, míg Ingrassiát közúton vitték a jyväskyläi kórházba.

Ingrassia így emlékezett vissza:

„Másnap reggel azonnal beszéltünk telefonon. Reggel hat óra volt. Éreztem a hangjában – és ő is érezte az enyémben – azt a dühöt, hogy nem fejeztük be a munkát.

Lényegében olyan lelkiállapotban voltunk, hogy legszívesebben felhívtuk volna a mérnököt: rakják újra össze az autót, tegyék vissza az útra, és menjünk tovább, csináljuk meg.

Ez a küzdőszellem, és ez nagyszerű dolog. Azt jelenti, hogy nem maradt mélyen bennünk ez a nagyon ősi, ösztönös félelem.

Amikor ilyen sebességgel csapódsz a fák közé Finnországban, az erdő kellős közepén… nem akarok hazudni. Arra gondoltam:

»Hmm… lehet, hogy most meghalok. Vagy ezúttal nagyon súlyosan megsérülök.«

Aztán Ingrassia mond valamit, ami szerintem különösen sokat elárul arról, hogyan dolgozta fel a történteket:

„Még most is, miközben erről beszélünk, mosolygok, mert azt mondhatom: nagyszerű, fantasztikus munkát végeztünk.

Ezért is tudok mosolyogni – és azért is, mert itt vagyunk, és biztonságban vagyunk.

Néha egyszerűen úgy kell elfogadni a dolgokat, ahogyan megtörténtek, és nem szabad újra és újra átírni a történetet a saját fejedben.”

És nemcsak a balesetről beszél

Ingrassia az interjúban részletesen mesél arról a gondolkodási folyamatról is, amelyen keresztülment, mielőtt igent mondott arra, hogy ismét Ogier mellé üljön navigátorként.

Beszél arról a különleges kapcsolatról is, amely kettejük között kialakult, és amely lehetővé tette, hogy hosszú kihagyás után szinte azonnal visszataláljanak ahhoz a tempóhoz, amelynek segítségével korábban kilenc szezon alatt nyolcszor lettek együtt világbajnokok.

matezsoltee

NINCS HOZZÁSZÓLÁS

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ