Interjúsorozat Holczer Danival
Reformgondolatok az autósportért – II. rész, a támogató
A korábbiakhoz képest nagyon sok mindent másképp kellene csinálni a hazai autósportban, mint eddig. Legalábbis így gondolja Holczer Dániel, aki hosszú ideig volt a miskolci Balogh János navigátora, versenyzőtársa. Korábban más felállásban számos magyar – és nemzetközi futamon szerepelt sikeresen, de sportbíróként, sportfelügyelőként és volt elnökségi tanácsadóként is számíthatott rá a magyar rali és az MNASZ. Holczer Dániel a megújulás érdekében, összeállított egy nyolc pontból álló csomagot, amelyet egy interjú sorozatban igyekszünk vele részleteire bontani. A második részben a rali és az autósport számára nélkülözhetetlen támogatókról beszélgettünk.
– Sok esetben a magyar rali bajnokság futamait valamelyik versenyző cége támogatja, tehát leegyszerűsítve megfinanszírozza a saját hobbiját. A többi partner is nagyrészt olyan, aki érdeket az autósportban. Szükséges ezen a gyakorlaton változtatni?
– Ezen a helyzeten mindenképpen változtatni kell – szögezte le előre Holczer Dániel. – El kell mozdulni a valós támogatók irányába. Amennyiben sikerül a magyar rali népszerűségét visszaszereznünk, akkor számíthatunk a támogatókra is. Ez nem csupán a legnépesebb mezőnyt magában foglaló sorozatokra igaz, hiszen nem szabad elfelejteni, hogy az MNASZ-nek összesen kilenc szakága van.
– A futamok költségeihez a rendező városok is hozzájárulnak, hiszen a rali manapság is generálja a turizmust. A jelenlegi gazdasági helyzetben viszont az önkormányzatok mozgástere eléggé beszűkült. Erre is fel kell készülni?
– Fontos, hogy a megyeszékhelyek mellettünk álljanak és a rendezvényeinknek helyt adó város támogatását is élvezzük. Ezeknek viszont nem kell feltétlenül pénzben megjelennie. Sokszor többet ér, ha a települések térítésmentesen az esemény rendelkezésére bocsátják a birtokukban lévő infrastruktúrát. Gondolok itt sportcsarnokokra, a szervizparkok helyszínére, a parc-ferme területére, a versenyközpontnak helyt adó irodákra. Emellett vállalhatják a közúti engedélyek beszerzését, vagy adott esetben azt, hogy autóbuszokat biztosítanak arra a célra, hogy a közönséget a nézői pontokra szállítsuk. Segíthetnek a futamot követően a gyorsasági szakaszok mentén a szemétszedésben, az útszakaszok helyreállításában, a kátyuzásában. Néha ezek a dolgok sokkal többet jelenthetnek, mintha néhány forintot a költségvetésükből a ralira áldoznak. Jó érzéssel gondolok vissza a Monte Carlo Rallyra, ahol volt alkalmam versenyezni. Az útvonalon lévő kis falu polgármestere minden párost megvendégelt egy ebédre. Manapság ez is nagy dolognak számít.
– Kinek és miért lenne érdemes támogatni a hazai ralisportot?
– Elsősorban azoknak a multinacionális vállalatoknak, akik mára már közvetlenül is érintettek a nagy tömegeket vonzó sporteseményekben. Gondolok itt az állami tulajdonban lévő legnagyobb cégekre. Ehhez az kell, hogy jól szervezzük a bajnokságainkat, a lehető legtöbb embert vigyük ki a pályák mellé, ebben az esetben ugyanis fel tudjuk majd kelteni a figyelmüket. Ez persze nem megy egyik pillanatról a másikra. A szövetségnek egy jól kidolgozott marketing stratégiai tervre van szüksége, amit meg is lehet valósítani.
– Visszaállítható a klasszikus szponzor kifejezés, amely évtizedekkel ezelőtt még megvolt. Vagy ez jelenleg hiú ábránd?
– Az MNASZ-nek nem szponzorokra, hanem támogatókra van szüksége. Ezek a cégek pedig nyilvánvalóan megfogalmazhatják az igényeiket a sportág vezetése felé. Az általam felvázolt második pillér, a Regisztrált Támogatói Integrációs Rendszer erről szól. Vagyis, hogy miként tudjuk integrálni és kiszolgálni a ralira és a magyar autósportra anyagi szempontból áldozó cégeket, vállalkozásokat.
– Itt meg kell különböztetnünk a Magyar Nemzeti Autósport Szövetséget a versenyrendezőktől. Ez az egész nem folyhat össze. Az MNASZ-nek nagyban kell gondolkodnia. Egy komplett szezon vagy egy komplett bajnokság tekintetében kell gondolkozni, mert véleményem szerint a szövetségünk nem aprózhatja el magát.
– A támogatók minőségi kiszolgálása hogyan valósítható meg annak az érdekében, hogy hosszú távon elkötelezettek maradjanak a hazai autósport iránt.
– Ebben szerencsére már van tapasztalatunk. Én 2005-ben a saját szponzoraimat az MNASZ-hez irányítottam, és ennek eredményeképpen hoztuk létre a VIP támogatói rendszert. Akkor kezdtek megjelenni az MNASZ támogatói az autósportban. Feltűntek a molinók, a direkt reklámok, a reklám kivetítők, a ledfalak. Aki régebb óta benne van az autósportban, még emlékszik a támogatóink kiszolgálása érdekében minden helyszínen felállított büfésátorra, vagy az egyik jónevű cég által biztosított előfutó autóinkra. A megfejtés megint ugyanaz: jó marketing terv, marketing stratégia. Közel húsz évvel ezelőtt megcsináltam, miért ne sikerülhetne most is.
– Ebből a szempontból nem változott a világ?
– Ezek a felületek, ezek a lehetőségek továbbra is rendelkezésre állnak a versenyek helyszínein. Emellett persze a közösségi média is határtalan lehetőséget biztosít, amit a mai modern korban egyértelműen ki kell használni. Aki nem így tesz, az biztos, hogy lemarad ebben a versenyben és a támogatók kiszolgálásában.
– A versenyek költségvetésének egy jelentős részét a nevezési díjakból befolyt összeg fedezi. Az infláció hatására, ezt szükséges emelni, vagy más megoldást kell kitalálni.
– A nevezési díjak emelése véleményem szerint nagyon elhibázott lépés lenne. Az új elnökségnek elő kell teremtenie az anyagi feltételeket a szakágak finanszírozására, többek között ezért is szerződtettük őket. Ebben nagy segítség lehet a kibővítésre kerülő TAO támogatási rendszer, amely végre talán az autósporthoz is eljuthat. Ezzel kapcsolatosan már csak az a kérdés, hogy sikerül-e ezeket az anyagi eszközöket sikeresen felhasználni és ténylegesen az autósport fejlődésére fordítani.
– Hallani lehetett egy új kezdeményezésről. Egy úgynevezett promóteri rendszerről. Hogyan működhet ez az MNASZ-nél?
– Megint csak a saját példámat tudom felhozni másfél évtizeddel korábbról. Akkoriban Szamos Miklóssal, az MNASZ sportszakmai alelnökével próbáltunk meg ilyen jellegű tárgyalásokat folytatni, de megfelelő jogi garanciák hiányában nem tudtunk promótert bevonni a rali szakág működésébe. Most sem gondolom máskép, mint akkoriban: a hazai ralisport ideális működtetéséhez nélkülözhetetlen lenne egy komoly promóter. Ugyanakkor az MNASZ tagságának és mindenkori elnökének felelőssége az, hogy egy ilyen együttműködés ne árthasson az autósportnak. Hangsúlyozni szeretném, hogy egy ilyen jellegű együttműködésben a legfontosabb az, hogy ne érhesse kár MNASZ-t, ha egyszerűen akarnék fogalmazni: akkor csak óvatosan!
