Kezdőlap rally hazai rally Az igazi túlélő túra

Az igazi túlélő túra

2020-07-23

VARGA RACING TEAM ASE – STEELVENT Salgó Rallye a Q8Oils Kupáért, 2020. július 18-19.

Lángi Attila – Veres Gábor, BMW E86 Z4 M

A felújított, finomhangolt BMW Z4 képességeit nem volt kellő alkalom próbára tenni a Salgó Rallyn, de Lángi Attila és Veress Gábor túlélő-képességét igen. Az állandóan változó, hol száraz, hol esős körülmények között nehéz volt úton tartani az autót, pláne, hogy a legelképzelhetetlenebb helyeken csúszott a néhol macskaköves, vizes-csúszós szakasz. Kalandokkal teli volt ez a Salgó Rally a Varga Racing Team párosa számára…

Lángi Attila: Semmilyen formában nem esett jól ez a versenyhétvége, nagyon nehéz volt. Rá lehetne fogni bármire, de a legtisztább és legbiztosabb indok az, hogy nem voltam olyan formában, hogy jól menjek. A folyamatosan változó körülmények pedig nem könnyítették meg a dolgunkat, így nem volt kedvem élet-halálra autózni. Pedig úgy gondolom, jól írtuk fel a pályákat, habár teljesen más lett az itiner, mint ami az alap volt. Meg persze nekünk is kellett egy kis idő, mire újra összerázódtunk Csövivel.

Már az első szakaszon jelentkeztek érdekes szituációk, teljesen kiszámíthatatlan helyen csúszott a pálya a vizes-sáros macskakőn. Az erdőben végig nulla tapadás volt, próbáltuk úgy megvágni a gumikat, hogy az úton tudjak tartani a kocsit. Igazi mission impossible volt, akármekkora tempóval is mentem, mindig leszabályzott az autó, kipörgette a kerekeket. Ennek következtében, a 2. gyorson majdnem ráestem egy Peugeot-ra, ami az árokban parkolt. Jött is ezek után Óz, és elvitte a bátorságomat…

Az első körös csalódottság után úgy döntöttünk Csövivel, hogy elengedjük az időt, és csak azzal foglalkozunk, hogy a nézőket a lehető legjobban kiszolgáljuk. Valamiért azért emlékezzenek ránk… Megtettünk mindent, amit tudtunk, jó kedvvel, mosolyogva. De azért érdekes pillanatok így is adódtak. A második körre például teljesen felkészültem az időjárásból, minden előrejelzést megnéztem, és sehova sem mondtak esőt. Megvágott száraz gumikkal mentünk ki, egy felhő nem volt az égen. Beálltunk a kazári gyors beírójába, és ahogy visszaadták a papírunkat, elkezdett cseperegni. A rajtban már ömlött az eső, mintha dézsából öntenék. Nem volt azért Armageddon, probléma nélkül átmentünk a szakaszon, de ahogy lejöttünk róla, mintha bedugaszolták volna a csapot, az eső elállt. Most nem örültünk annyira, hogy így megtisztelnek bennünket az égiek.

Ugyanilyen érdekes helyzetet szült, amikor defektet kaptunk, de a kanyarokkal teletűzdelt szakaszon nehezen találtunk olyan pontot, ahol biztonságon meg tudtunk állni, és a körülmények is adottak volna egy gumicseréhez. Jó sok időt benne is hagytunk azon a gyorson, ráadásul az autót is össze-vissza törte a defektes keréken való menetelés… Nem is mertem még felemelni a Z4-et, mert félek az aljának látványától.

Sokan hasonlították ezt a versenyt Nyíregyházához, de szerintem annál jóval keményebb volt. Mások azt mondták rá, hogy ez egy veszprémi lőtérnek felelt meg, aszfaltba burkolva. El lehet képzelni, hogy mi volt itt… Veszprémben amúgy is teljesen más beállításokkal, megemelt autóval állunk rajthoz – itt is ez kellett volna, de a pályabejárás után ezekre a változtatásokra már nem volt lehetőség. Biztosan lehetett volna gyorsabban menni (ha például lett volna tétje és jól gumiztunk volna), de nem biztos, hogy nem keletkezett volna nagyobb kár az autóban. Igazi túlélő túra volt, amire nem lehetett rendesen felkészülni. Ennek ellenére azért nincs bennem olyan érzés, hogy jövőre nem állok rajthoz a Salgó Rallyn, de az biztos, hogy sokkal-sokkal jobban elő kell készíteni erre a futamra mindent.

Összességében két pozitívum van ebben a hétvégében: hogy végre versenyezni tudtunk, illetve, hogy az autó műszaki hibáktól mentes volt. Ez pedig bizakodásra ad okot nekünk a következő, miskolci futamra, amit a tervek szerint augusztus közepén rendeznek meg. Izgatottan várjuk már rá a versenykiírást…