Az én Miskolc Rallye-m
Jelenleg 16 éves vagyok. Úgy gondolom ez az az időszakom, amikor már nem csak a látszat érdekel. Egyre inkább foglalkoztat a dolgok háttere, hogy mi és hogyan áll össze egy egésszé.
Hamar hatalmába kerített az autószeretet. A tavalyi Eger és Miskolc Rallye tette fel az i-re a pontot, amikor is teljesen megfertőzött a sport.
Akkor még csak azt hittem, csupán azért látogatnak ki az emberek a pálya szélére, hogy testközelből is megtapasztalják a száguldást. A félelmet nem ismerő, vakmerő pilóták pengeélen történő egyensúlyozását, a gép és ember harcát, ahogy a motor bezengi az egész völgyet, hogy azért mennek ki a lelkes szurkolók, hogy megérezzék a saját bőrükön a küzdelmet, melynek egyetlen célja- felülkerekedni mindenkin. Az ellenfeleken, de leginkább saját magukon. Ez egyrészről így is van, viszont ez ebben a formában csak részigazság.
Az elmúlt hétvégén másra is rá kellett döbbennem. A rally – a nézők szempontjából legalábbis – nem csak erről szól. A verseny lényegében csak egy keret. Csupán a kiváltó ok amiért kimegy a nézősereg a gyorsaságikra. De ott már az emberek egy társasági rendezvényen vannak, ahol beszélgetnek a rég nem látott ismerősökkel, rokonokkal vagy új barátságok köttetnek. Végül is mindenkiben ott van a közös kapocs, amiért ott vannak- az autószeretet. Ezeken a hétvégéken az emberek gondjai nagyrészt tova szállnak. Vidáman kevergetik az illatozó gulyást, melyből szívesen adnak a pálya mellett ülő kismamának is, hisz elvégre ugyanazt az elvet képviseli. Ez a váz a rally, csak egy show, ha úgy tetszik, de erre épül ez az egész, az emberség, amely az utak mellett benne van minden egyes emberben.
E megfejtés volt számomra a legfontosabb, valamint a legértékesebb a hétvége folyamán. Meg kell mondjam csodálatos volt a rádöbbenés érzése, de persze csak akkor, ha az ember magától jön rá a megfejtésre. Ez az én 2019-es Miskolc Rallye-m.
– Sárossy Zsigmond –
