Vannak elkeserítő helyzetek a raliban. Kurtos Robi és Fridrik Gergő kiestek, amivel semmi gond nem lett volna, ha emberszámba veszik őket, mint versenyzőket.
Megtört az idei szerencse sorozat?
– Nem csak az, hanem a kocsi is árokjáró lett. De nem hibáztatok senkit, nem jól választottam meg az útviszonyokhoz a sebességet, ezért kemény négyszáz méter jutott nekünk az idei Mecsek Raliból. Jár így az ember, a technikai sport ilyen, egyszer fent, egyszer lent. A probléma nem azzal volt, hogy kiestünk, hanem ott kezdődött, amikor rossz helyen volt az autó. Egy olyan kanyarban, ahol semmiképpen nem szerettük volna hagyni a kocsit, hiszen az elmúlt év tapasztalata, mégpedig sajnos személyes tapasztalata, amikor egy másik versenyző ráesik a kocsidra. Nem vagyunk hülye emberek, nem tegnap kezdtük, tudjuk hol lehet baj… és hol nem. Ezt jeleztük, és megindult a lavina.
Lett volna idő kivenni a Mitsubishit az árokból?
– Így van, a legfontosabb tény, hogy 40-50 perc állt volna a rendelkezésünkre, hogy együtt, segítséggel kiszedjük a kocsit. ÉS itt hangsúlyoznám ki, NEM kértük a versenyautó kihozatalát a pályáról, csak azt, hogy segítsenek az árokból kihúzni, mert a másik oldalt már nem lett volna veszélyes helyen. Jött is egy sportbíró, aki megállapította, hogy az autó rossz helyen van, intézkedik. Kiraktuk a háromszöget, aztán vártunk, vártunk… és semmi nem történt, telt az idő a semmivel. Nem tehettem mást, mint jelezni a versenyzőknek, akik utánunk jöttek, hogy óvatosan, majd tovább vártunk. Már lement a Rali2, és álltunk, mint az a bizonyos tudjátok a lakodalomban. Akkor már minden volt, csak türelem nem.
Mikor sikerült a kocsit biztonságos helyre vinni és hogyan?
– 15 perc után visszasétáltam a rajthoz, nem volt nagy táv, hiszen két kanyart autóztunk. Mondtam ott a sportbíróknak, hogy azt ígérték kiveszik a szünetben a kocsit. Jött a válasz, hogy „Nincs rá idő”. Akkor már kezdett elgurulni a gyógyszerem, törték már így össze a kocsimat, hogy azt mondták „Nincs balesetveszélyes helyen”. Telefonálgatások közepette szó szót követett, majd megkérdeztem ki fogja kifizetni, ha mégis károm lesz… hát egy kezet sem láttunk a magasba lendülni. Akkor azt mondtam rendben, jön a mezőny és lassítani fogom őket. Ekkor egy igen kulturált választ kaptam egy autóban ülő illetékestől. „Én leszek az első, aki el foglak ütni.” Ekkor már emelkedett hangulatban volt mindenki, rettenetesen mérges voltam, hogy a versenyző addig versenyző, míg befizeti a nevezési díjat, aztán le van szarva. Jobbnak láttam visszamenni, mielőtt eldurvul a helyzet még jobban…bár már hova. Megkértem a nézőket, segítsenek kiszedni az árokból, hoztak egy spanifert… és jól tessenek figyelni…30 másodperc alatt húzták ki az útra a nézők, majd raktuk át a másik oldalra, biztonságos helyre. De erre nem volt idő, inkább okozzunk bármikor kárt a versenyzőknek… és veszélyeztessük a még versenyben lévők életét is. Este nyolckor hoztuk le a pályáról a versenyautót!
Akkor nem a törés vette el a kedvedet?
– Nem. Ez egy sport, mégpedig extrém sport, beülünk, tudjuk megtörténhet bármi, vállaljuk is a saját tetteinkért a felelősséget. De miért nem tesznek mások ugyanígy?! Soha semmiért nincs felelős, olyan emberek hoznak döntéseket ezeken a futamokon, akik egyszerűen nincsenek a helyzet magaslatán! Senkit nem szándékozom megbántani, de nekem ritkán megy el a kedvem, attól, ami a futamokon zajlik, mert szeretünk versenyezni. De amikor az ember a saját bőrén érzi azt a nemtörődömséget és gyűlöletet, amit most sajnos mi is megtapasztalhattunk a Mecsek Ralin, ki lehet mondani…a rali nem fejlődik, a rali sehova nem tart. Nagy változás kellene, mert ide már kevés a „Leszarom tabletta”!
Köszönjük szépen a nézőknek… és azoknak, akik segítettek nekünk a Mecsek Ralin!
Reklámpartnerünk:
East Motorsport; Fa-Forg-Tech Hungária Kft.; Katica Vendégház, Viadukt Mérnöki Kft.; Karádi Rendszerház Kft.; Rex Bau Kft.; Perla-X Kft.; Jancsika; ZRP Építőipari Kft.; DREXLER TRAFFIC Bt.; Fakitermelő és Feldolgozó Kft.; New Foam System Hungary Kft.
Szöveg: Tiba Anita
Fotó: Peremicki István
