VARGA RACING TEAM – Credobus Eger Rallye 2017
Lángi Attila – Csáki Richard, BMW Z4 M Coupe
A júliusi Veszprém Rallyen állt rajthoz utoljára Lángi Attila az ORB keretein belül – de azon kívül is csak egyszer, a parádsasvári hegyifutamon. Távolmaradásának komoly okai voltak: a sorozatos csalódások miatt elgondolkodott azon, hogy végleg abbahagyja a rallyzást. A Mecsek Rallyen csak nézőként vett részt, de az ott szerzett tapasztalatok, élmények segítettek neki meghozni a döntést a jövőjét illetően.
Lángi Attila: Hosszabb kihagyás után az Eger Rallyen ismét rajthoz állunk a BMW Z4-gyel. Hogy miért is hagytam ki a Mecsek Rallyet? Az ok nagyon egyszerű: elegem lett. Elegem lett abból, ahogyan a versenyszervezés folyamata zajlik, hogy a versenyzők mind csak számolgatnak, és nem a versenyzés öröméért, hanem csak a pontokért mennek el egy-egy futamra.
Miután néhány versenyen pofára estem, hogy a nevezések ellenére mégsem jött össze a kategóriánk (hiába mérték fel év elején, ki szándékozik a 4-es kategóriában rajthoz állni), és így csak magammal, vagy felsorolás után a jóval erősebb gépekkel szemben tudtam versenyezni, úgy döntöttem, hogy a futamok előtt felhívom az összes olyan versenyzőt, aki valaha indult a 4-es kategóriában. Sorra, minden egyes alkalommal olyan visszajelzéseket kaptam, hogy nem is értik, én miért akarok elindulni egy-egy versenyen, hiszen messze van, rossz idő lesz, pénzkidobás az egész.
Én mindig is azt vallottam, hogy a rallyzás egy olyan sport, ahol persze, kellenek és fontosak a pontok, hogy bajnok legyél, de számomra sose ez volt az elsődleges szempont. Én az autózás, a versenyzés és a buli kedvéért neveztem minden alkalommal, hogy ne csak én szórakozzak, de szórakoztassam is azokat, akik megtisztelnek azzal, hogy kilátogatnak a pálya szélére. Az efféle versenyzői visszajelzések és negatív tapasztalatok után azonban elég komoly lelki válságba kerültem, és nehezen tudtam túltenni magamat rajta. Arról nem is beszélve, hogy a jelenleg érvényes szabályok engedik az átjárhatóságot a 4/P14-es kategória és az ORC között. Így eshetett meg az is, hogy barátom, Balla Tomi előrébb van a pontversenyben, min én – úgy, hogy én 6 futamon indultam, ő pedig egyen. Ez azért nagyon extrém szituáció, még úgy is, hogy ehhez azért kell a mi szerencsétlenségünk, bénázásunk is…
Minden megfordult a fejemben – még az is, hogy ebben a formában abbahagyom az autóversenyzést. Szükségem volt arra, hogy érezzem, hogy hiányzik a rallye, és mi is hiányzunk a Z4-gyel a közönségnek. Meg kellett néznem a saját szememmel, hogy milyen a fogadtatása azoknak a versenyzőknek, akik valamit próbálnak adni, de mégis inkább a biztonságra, a pontokért autóznak. Külön ki szeretném emelni a Kovács Antal, Istovics Gergő párost, akiken tényleg látszik, és a nézői visszajelzések is alátámasztották, hogy örömből csinálják a rallyzást. A Mecsekben megtapasztalhattam, láttam, hogy kit vártak az út közepén, kinél őrjöngött a tömeg, és ki volt az, akinek egyhelyben állva is végig tudták nézni a menetelést, minden különösebb érzelem nélkül. Ez ébresztett rá arra, hogy igenis, tovább kell ezt csinálni, mert van értelme a mi őrültködésünknek is. Még jobban megérett bennem az elhatározás, hogy ezt minél látványosabban kell csinálni, hogy maximálisan ki tudjuk szolgálni a közönséget.
Persze, a stopper a legfőbb ellenfele mindenkinek, de ha csak az idő számítana, akkor Varga Cigány Zoltánról sose hallott volna senki, és nem vált volna belőle igazi legenda a hazai autósportban. A hozzá hasonló, látványos autózással lehet ugyanis olyat lerakni az asztalra, aminek köszönhetően majd 10 év múlva is emlékezni fognak rád. Mert, ha csak gyors vagy, aztán kihagysz egy évet, akkor nagyon gyorsan el is felejtenek… Én pedig pont ettől érzem jól magam, ha a nézők úgy gondolnak vissza ránk egy-egy futam után, hogy de jó volt minket látni, és az emlékezetükben maradunk nem csak egy napra, hanem akár hosszabb távra is. A mottónk így a jövőre nézve: Sokkal több játék, és kevesebb ráfeszülés.
Ezt meg is tudom ígérni már rögtön az Eger Rallyera: ahol egy kicsit is ismerem a pályát, biztosan teszek róla, hogy füstöljön mind a négy kereke majd a Z4-nek… A beállítások tekintetében mondhatjuk, hogy visszatértünk a driftautó korszakhoz: a Z4 már most alkalmas a látványos autózásra, szerintem ez alapján csak keresztbe tudunk majd menni vele.
Még ha kategória 4.-ként is érünk célba az Eger Rallyen, akkor is az általa szerzett 5 pont elég ahhoz, hogy év végén a képzeletbeli dobogó 2. fokára állhassunk fel. Csak át kell gurulnunk a célvonalon – de mindent meg fogok tenni azért, hogy ez ne így legyen. Voltam én már elégszer második, nem ver most érte a víz… Iszonyatosan fogok mosolyogni akkor is, ha esetleg kiesünk, és nem lesz két darabban a kocsi, de legalább jól éreztük magunkat.
