Nemcsak remek pilóta, de ikon, és a magyar autóversenyzés egyik legnagyobb követe is, aki hétről-hétre világszerte öregbíti a hazai technikai sport hírnevét, immáron a Honda gyári alakulatánál. A sikerek ellenére is megmaradt ugyanannak a szerény, tisztelettudó és szimpatikus srácnak, amilyennek megismerhettük öt.
Michelisz Norberttel villáminterjú keretében, oldott hangulatban beszélgettünk a kamion EB sajtótájékoztatóján, ahová ő is meghívott vendégként érkezett:
Egy bizonyos momentum miatt zavart el a főszerkesztőm ide, de természetesen jöttem volna magamtól is. A viccet félretéve, arról az ominózus Lopez-Muller „kiterelésről van szó”, ami után egy ország háborgott még napokig. Te szabályosnak élted meg ezt belülről?
Nyilvánvalóan rossz érzés volt elveszíteni az első helyet, de azt kell mondanom, semmi sportszerűtlenség nem volt a dologban, sőt, még a határait sem súrolta mindennek. Én ugyanígy csináltam volna, ha a csapattársam akarom segíteni! Az látszott, hogy kollégáját akarja ezzel helyzetbe hozni, hiszen akkora előnnyel vezeti már a bajnokságot, hogy számára nem számít igazi kihívónak Yvan Muller. Jose Maria Lopez szeretett volna jó pontokat szerezni ezzel a csapatánál, és leterelt engem a pályáról, Muller pedig be tudott csúszni abba a résbe, amely végül mindkettőnk vesztét okozta. De még egyszer mondom, semmi szemrehányás, vagy rossz érzés nincs bennem, egy hasonló helyzetben én is ugyanígy cselekednék!
Láthatólag egyre jobban sikerül beilleszkedned a csapatodba, összecsiszolódnod az autóval. Milyen közelinek érzed, az első gyári Hondás győzelmed?
Nagyon közelinek, ahogy az a legutóbbi versenyen is látszott! Sajnos elkövettem idén két-három alkalommal, kulcspillanatokban olyan hibákat – legfőképpen időmérő edzéseken, jellemzően a Q3 során – amelyeket közelebbről megvizsgálva látszik, hogy bizony megvolt bennük a lehetőség. Egyszer Marokkóban, majd Portugáliában fordult ez elő, ahol érzésem szerint a pole pozíciókért harcolhattam volna. Az első győzelmem azért várat magára, mert hibáztam bizonyos helyzetekben, és nem jött össze a rajtelsőség. Ha legalább az egyik helyszínen máshogy alakul, akkor szerintem minimum egy futamot tudtam volna nyerni. De nincs tragédia, hiszen a bajnokság szoros, és nyertem már pár versenyt az elmúlt évek során, így nem akarok túlságosan rágörcsölni arra, hogy mindenképp muszáj idén is! Viszont pilóta szemüvegen át nézve el kell mondanom, hogy ha nincs elérhető közelségben a világbajnoki cím, akkor az egyes futamgyőzelmek lehetősége tartja fent a motivációt – és ezért hajtok én is!
Mint az már egy ideje köztudott, 2017-ben az elmúlt évek dominanciájáért felelős gyári projekt új vizekre evez. Jövőre, a Citroen kiválásával nőnek az esélyek, összejöhet az áhított cél, a világbajnoki cím?
Mindenképp, szerintem növeli az esélyeimet, ahogy mindenki másnak is, hiszen a Citroen nagyon magasra tette a lécet a szereplésével, a fejlesztéseivel. Ám hozzá kell tennem, hogy versenyzőként én egyáltalán nem örülök a francia gyártó kiszállásának! Pont akkor fejezik be a Wtcc-s projektjük, amikor már a Honda kezd elérni egy olyan szintre, ahol egyre többször, akár azonos súllyal megpakolva is harcba tud szállni a Citroenekkel. Rossz érzés, hogy pont ekkor távozik a francia gyártó – természetesen nem tudatosan, hiszen már tavaly év végén meghozták ezt a döntést. De az én szemszögemből szerencsétlen, hogy pont akkor lépnek ki, amikor reális esélyünk lett volna megszorongatni őket, és akár harcban lenni a világbajnoki elsőségért is. Mindenesetre el kell fogadni ezt a helyzetet, amely akár segítheti is a mi dolgunkat. Ám nekem pilótaként a legnagyobb elégtétel mindig az volt, amikor a közelükben lehettünk, vagy néha egy picit előttük is tudtunk szerepelni, mert ebből látszott az, hogy ilyen kvalitású versenyzőkkel, és ilyen kvalitású technikával is feltudtuk venni a versenyt!
Képek: Háfra Zsolt
