Talán nincs is olyan hazai terepralis, aki ne ismerné Horváth Lajost. Laller az elmúlt években került igazán reflektorfénybe, amikor is elszántságával bebizonyította, hogy ha valaki kitűz egy célt, kellő kitartással képes lehet utat törni és megvalósítani azt. A kétszeres Dakar szereplő versenyző/csapatfőnök most ismertségét felhasználva szeretett sportágán próbál segíteni.
Mielőtt belevágnánk a lényegbe, ejtsünk pár szót a csapatodról. Hogy áll az idei versenyév?
Idén egy új dologba fogtunk, ez a már általad is említett Laller Racing Dakar Team. Ezt az esztendőt csendes építkezéssel töltjük, nem veszünk részt világversenyen, azaz kihagyjuk a Dakart. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne versenyeznénk, minden elérhető és fejlődésünket szolgáló eseményen jelen vagyunk – ilyen volt legutóbb a Hellas Rally, most pedig már a HunGarian Baja-ra készülünk. Emellett minden erőmmel azon dolgozom, hogy a hazai tereprali sportágat megreformáljuk.
Reformot mondasz. Mi nem működik jól a magyar tereprali háza táján?
Először is arról beszélnék, ami működik: remek versenyzőink vannak, a srácok elszántak és a legmagasabb szintű technikákkal rendelkeznek. Már csak egy olyan mezőnyt kellene összehozni, ahol a jelenleginél nagyobb létszámban, és több helyszínen mérethetjük meg magunkat. Erre a motorosoknál megoldást jelenthet Garamvölgyi Zoltán úr kezdeményezése, ami a nagy endurós mezőnyt igyekszik becsábítani a terepraliba. A másik sarkalatos pont az utánpótlás kérdése, ami már sokkal keményebb dió.
A tereprally elsődlegesen autós rendezvény, így az MNASZ égisze alatt futott, viszont a kétkerekűek a MAMS-hoz tartoztak, így mi motorosok kicsit úgy éreztük, hogy csupán megtűrt személyek vagyunk. Pedig valljuk be őszintén, a tereprali motorok nélkül olyan lenne, mint a Formula-1 autók nélkül.
Az én Dakaros törekvéseimben Garamvölgyi Zoltán meglátta a lehetőséget, és elkezdte megszervezni, hogy az enduro mellett legyen a MAMS-ban egy külön tereprali szakág is, amivel megpróbáljuk megmenteni a szeretett sportágunk. A másik nagy projekt, hogy új XXL enduro kategóriát hozunk létre, ahol a nagy endurósok is megmérettethetik magukat majd versenykörülmények között. És emellett még rengeteg más ötletünk is van, amin ezerrel dolgozunk.
Hogy a Laller Racing jó úton jár, annak az is ékes bizonyitéka, hogy a sajtósunk, Tóth Krisztián Márk lett a tereprali szakág sajtófőnöke. Az elmúlt kőkemény három év – amit Krisztiánnal végigcsináltunk – minden fronton remek alapot adhat a jövőbeli tervekhez.
Hogyan tervezitek orvosolni az utánpótlás problémáját?
Tendencia, hogy egyre több fiatalt mozgat a motorozás gondolata. Ők általában vagy utcai vagánykodásban, vagy az off road-ban gondolkodnak. Valljuk meg, utóbbiban talán kisebb a veszélyfaktor. Igen ám, de hová menjen a csapatni vágyó rider, hogy tevékenységével ne zavarja az állatokat, ne szennyezze a környezetét, és ne húzza ki a gyufát a rendészetnél? Erre nyújt elérhető alternatívát a MAMS (Magyar Motorsport Szövetség) frissen megalakult tereprali szakága, ahol azon dolgozunk, hogy ezeket a srácokat és lányokat, a fiatalokat megszólítsuk és „behúzzuk” a sportágunkba!
Hogyan tud ebben személyesen segíteni Laller?
Legfőképpen motoros vonalon, a kapcsolataimmal és a tapasztalataimmal. Míg a Garamvölgyi Zoltán által vezetett stáb az új versenyhelyszínek felkutatásában és szervezésben tud hozzátenni a projekthez, addig én a nemzetközi rendezvényeken és a Dakaron átélt impulzusokkal, a meglátásaimmal próbálom szolgálni a jó ügyet. Egyik alappillér a folyamatos média/marketing jelenlét, ebben is igyekszünk odatenni magunkat és építeni a szakágat. Emellett pedig természetesen továbbra is mindenkinek állok rendelkezésére, aki szeretne belevágni a terepraliba, és ehhez ötletekre, gyakorlati tanácsokra van szüksége. Keressetek bátran!
Saját vállalkozás és saját csapat, versenyzés, most pedig még a szakág ügyes-bajos dolgai is. Hogy bírod ezt erővel?
Köszönöm szépen, nincs okom a panaszra. Ahogy mondtad, az idei évben önálló vállalkozásba is kezdtem, a hamarosan induló Laller Car autójavító műhely és diagnosztikai állomás rengeteg időmet elviszi. Ugyanakkor azt gondolom, hogy jó beosztással, kellő motivációval és a megfelelő emberek támogatásával nincs lehetetlen – ez igaz a saját vállalkozásra, a csapatomra, de a tereprali szakágra is. Egy olyan közösségbe kerültem, ahol mindenki hajlandó tenni a közös célokért, és a tapasztalataim szerint a befektetett munka mindig meghozza a gyümölcsét. Esetünkben – és reményeim szerint – ez egy népes és úttörő új terepralis közösség lehet!
