Horváth Lajos „Laller” számára tegnap véget ért a Morocco Desert Challenge. A magyar motoros eleve sérülten, szárkapocscsont-töréssel állt rajthoz a világ egyik legkeményebb sivatagi terepversenyén. Laller már az első dűnés napja előtt sokat szenvedett, később egy bukás pedig meg is pecsételte a sorsát.
Az eset reggelén még minden rendben volt, a népszerű versenyző elmondása szerint jó hangulatban indult neki a nyolc napos megmérettetés hatodik napjának. Aztán kisvártatva megtörtént a baj:
„Bolyban mentünk hárman, nekem pedig a bal szélen, a nagy porban sikerült belehajtanom egy olyan óriási gödörbe, ami rögtön kirántotta alólam a gépet, és méterekre eldobott. Kétszer átfordult a fejem felett a motor, az eséstől kiugrott a vállam, és kb. tizenöt percig feküdtem, mire sikerült magam összeszedni.
Kicsivel később megérkezett a medicopteres orvos, és egyből helyrerakta a sérült testrészt, ettől kicsit megkönnyebbültem. Ezen kívül még megütöttem a térdem, a könyököm, a karom, és fáj az összes tagom, jelenleg minden egyszerű hétköznapinak mondott tevékenység is komoly gondot okoz. Talán üröm az ürömben, hogy törésem nincs, ödémával és zúzódásokkal megúsztam ezt a kalandot. A motorom sincs jól, kilyukadt a tankja, de a Desert Rose Racing csapatnak hála, már begyűjtötték, és itt van velem a szervizkamionban.
Szeretnék mindenkitől elnézést kérni azért, hogy a Morocco Desert Challenge-ből idő előtt kénytelen voltam kiszállni. Nagyon-nagyon köszönöm a támogató és buzdító szavakat, azt a rengeteg szeretetet, szurkolást, amit tőletek kaptam. Tudom, rengetegen feltették már magukban a kérdést, hogy sérült lábbal egyáltalán miért indultam neki, minek vágtam bele?
Elsősorban magamat szerettem volna legyőzni, ami most sajnos kiütéssel végződött… Nem így terveztem: a bokszolók is becsülettel állják az ütéseket, és mindenre fel vannak készülve, mégis, amikor K.O. a vége, az olyankor nagyon tud fájni – pontosan így érzem most magam én is. A versenyen több alkalommal is rám számoltak, de tegnap már nem tudtam felállni a bekapott ütésből.
Köszönöm a belém vetett bizalmat és kérlek benneteket, hogy a többi magyar egységnek szurkoljatok tovább, mert higgyétek el, hatalmas szükségük van rá. Én hamarosan már otthon, egyúttal hadd ragadjam meg az alkalmat, hogy kellemes húsvéti ünnepeket kívánjak!” – zárta mondandóját sportszerűen Horváth Lajos.
