ELŐSZÖR A HEGYEN
Csapatunk versenyzője élete első hegyiversenyét a hazai autósport egyik legtradicionálisabb versenypályáján és rendezvényén a 34. HE-DO MÁTRAI HEGYIVERSENY-en teljesítette Parádsasváron. A legendás pálya újabb komoly sportszakmai kihívás volt Márk számára, hiszen a hegyiversenyek sajátossága, hogy a rövid felfutások maximális koncentrációt követelnek és a legkisebb hiba is rögtön csúnyán megbosszulhatja magát.
Parádsasváron versenyzőnk újra élvezhette a már jól ismert Mitsubishi Lancer EVO WRC replikát és a Zengő Motorsport családias hangulatát, mivel Kovács Endre, Gál Szabi és Nagy Norbi mellett Márk autóját is a Zengős depóhelyen készítették fel a futamokra és természetesen az MNASZ Hegyi Bajnokság értékelésében is a Zengő Motorsport színeiben próbálta gyűjtögetni a bajnoki pontokat!
Fiatal versenyzőnk első hegyiversenyéről, az ott szerzett tapasztalatokról nagy lelkesedéssel nyilatkozott:
„Nagyon vártam már a Mátrai Hegyiversenyt, hiszen ez az egyik legismertebb legrégebbi autóverseny Magyarországon amiről már nagyon sokat hallottam! Sajnos ismét úgy alakultak a dolgok, hogy szinte az utolsó pillanatig kétséges volt az indulás, hogy milyen autóval tudunk nekivágni a versenynek. Én a legutolsó pillanatban tudtam meg, de annál nagyobb öröm volt, hogy végül a családból jól ismert és nagyon jó autó a Mitsubishi Lancer WRC replika lesz, amivel rajthoz állhatok, amivel már volt szerencsém találkozni az FRT versenyeken ahol jó eredményt is tudtam elérni vele. Valamint autózhattam ezzel a Szilveszter Rallyn ami szintén nagyszerű élmény volt!
A parádsasvári versenyre rengeteget tréningeztem, a pályát tanulva talán több százszor fel és le mentem a legendás útszakaszon. Nagyon sok segítséget kaptam ehhez apukámtól és a Zengős csapattársaktól két nagyon jó pilótától, Ficza Feritől és a tavalyi győztes Nagy Norbitól a pályával kapcsolatban.
Amikor elsőre kipróbáltam a Mitsubishit kellemes meglepetésként kicsit nehéz volt felfogni, hogy mennyivel másabb lett, sokkal erősebb és sokkal stabilabb is mint amikor utoljára mentem vele!
Szombati napon tudtam élesben kipróbálni a reggeli edzésfutamon és amikor elsőre felértem kicsit meglepődtem, hogy egy harmadik legjobb időt tudtam autózni. De azért az nyilván várható volt, hogy a következő felfutásoknál nagyon sokat fognak javítani a tapasztaltabb és pláne a kimondottan pálya illetve hegyi autókkal induló ellenfelek!
Én is eltökéltem, hogy javítanom kell még ezen az időn! Az első versenyfutamon az abszolút ötödik helyen tudtam menni, de az utána visszanézett belső kamerából is látszódott, hogy bizony sok van még benne! Éreztem, hogy nagy tempónál kicsit esem le az útról ezt elmondva a szerelőknek rögtön állítottak az autón. Így a második versenyen sokkal jobb volt az autó, de itt meg sajnos nekem voltak amatőr hibáim, mint például kétszer rosszul váltottam így súlyos másodperceket hagytam benne a második felfutásban!
De mindezek ellenére a nap végére a csapat boldog volt! Ami számomra nagyon fontos volt, hogy sikeresen teljesítettük ez első versenynapomat életem első hegyiversenyén és hogy a CEZ értékelésben a túraautók közt a hatodik az OB értékelésben pedig a negyedik helyet sikerült megszerezni!
A vasárnap úgy keltem fel, hogy dobogóra szeretnék állni a kategóriámban, amihez hatalmas motiváció volt, hogy kik ellen versenyezhetek itt, mint például az évtizedes tapasztalatokkal rendelkező bajnokok, vagy mint például a jelenleg az ETCC harmadik helyén álló csapattársam Nagy Norbi.
A két edző felfutáson inkább a kocsi beállításával foglalkoztunk, bár nem kellet sokat mivel hihetetlenül jól viselkedett az autó. Szerintem az első magyar bajnoki futamon éreztem utoljára ilyen jól magamat versenyautóban!
A két versenyfutamon próbáltam határon autózni és az első felfutáson így egy abszolút hetedik idővel értem fel.
Eljött a második futam, ezt vártam is meg nem is. Szerettem volna még jobb időt autózni és előrébb lépni, de közben kissé szomorú voltam, mert tudtam, hogy ha felérek, akkor utána már vége a versenynek és ennek a remek versenyhétvégének!
Ebbe az utolsó felfutásban volt egy kis kalandom egy szalagkorláttal, amit érintőre vettem, de szerencsére nem lett belőle komolyabb baj, de sajnos végül egy másodperccel rosszabb időt mentem, így mint a legelsőben.
Bár ugyan a dobogó végül nem sikerült és egy OB kategória ötödik és a CEZ túraautók közt hetedik helyen végeztem, de a csapat ismét boldog volt. Valamint nyilván azzal is meg kellett „békülnünk”, hogy a jó kis WRC replika az azért mégis „csak” egy rally autó a maga technikai korlátaival ehhez a versenyághoz képest.
A verseny hangulata óriási volt, bár sokat hallottam róla, de átélni egészen más volt! Ilyet meg sosem éreztem, hogy a nézők szeretetből szinte ki akarnak szedni a kocsiból, meg állítanak egy pacsizásra, vagy csak be ordítanak valami kedveset az ablakon! Nagyon örülök, hogy elindulhattam ezen a versenyen, rengeteget tanultam és szeretnék jövőre is rajthoz állni, pláne ha a szervezők által tervezett Európa bajnoki futam is megvalósulhat itt 2018-ban!
Nagyon köszönöm mindenkinek, aki bármilyen módon segített, hogy elindulhassak, de külön meg szeretném köszönni Maricsek Mikinek és a szerelőknek, mert tudtommal a verseny előtt pár nappal még darabokban volt a kocsi és a hétvégére még is egy fantasztikus autót sikerült csinálniuk belőle!!!
Nagy köszönet jár mindenkinek, aki szurkolt nekünk és végül, de nem utolsósorban újabb nagy köszönet jár a fantasztikus szüleimnek ezért a fantasztikus versenyhétvégéért!!”
Kis csapatunk a tervek szerint az MNASZ Autós Gyorsasági OB következő versenyhétvégéjén lép majd pályára megint a Slovakiaringen augusztusban az új kenyér ünnepén!
